- ...zsnél hátul...ra...de majd csak...kor...zs...állomás mögött.
- Elnézést, de most sem értem.
A vasúti őr nem szól semmit, elindul a várótermen át, hogy inkább mutassa az utat. Nem a szavak embere, én pedig, miután pár perce hasonló helyzetbe kerültem az állomás kisboltjában, eldöntöm, hogy Vas megyében lehetőleg kerülöm a szóbeli érintkezést. Üt a helyi tájszólás, inkább csak élvezem. A szombathelyi vasútállomás kijárata balra nézve olyan, mint a pécsié, jobbra pedig mintha Critical Mass lenne Kántorjánosiban.
Egymillióan a szombathelyi biciklistákért
Vasárnap van, pont két hete van kormányzati lakat a kiskereskedelmen, cigarettát vennék, esélytelen. Az egyetlen nyitva tartó közértben mondják, hogy a város túloldalán van dohánybolt, de a cuccok miatt kihagyom a túrát, marad egy órám a csepregi buszig, fotózgatom a bicikliket, és kezdek ráhangolódni a monotonitásra. A cél Tömörd, Chernel István Madárvárta, gyűrűzőtábor, bár többek szerint csak sima deklasszálódás. Lukács Zoli, aki még a pécsi egyetemről barátom, tanít, és készít a gyűrűzővizsgára. Az elmúlt tizenöt évben elsimert madarász lett, és a soproni egyetemen írja a doktoriját a cinegék vonulásából. Rejtői figura, lenyűgöző tudással.
Göröngyös úton
A buszvezető, aki egyből az ajtónál a Székely-himnusszal büntet, hozza a karaktert a youtube-on népszerű, börtönből szabadulós roma-videókból. Bódi Guszti-haj, aranykereszt, fehér ing, napszemüveg. A szélvédőn rózsafüzér, a kormánykerék finoman surran a kötényhasra feszülő mellényen a kanyarokban. A táj izgalmas. Friss szántások váltják a bokros, akácos földeket, egyre több a fenyő, a kertek kicsik, a házak, a falvak szépek, és egyszerűek, kiugró a különbség az Ormánság után. A távolságok is kicsik, hamar ott vagyunk.
Egy kis segítség a helyi fiataloknak a tömördi buszmegállóban
Enyhén emelkedő, félórás út visz a helyre, Zoli korábban annyit írt, hogy "ahol majd elágazik, ott jobbra." Az egyik elágazásnál elég frissek a keréknyomok ahhoz, hogy az legyen, és tényleg. Van nálam kaja egy hétre, vagy tíz kiló, plusz a felszerelés, és a ruhák, amik egy része rajtam, plusz vállalhatatlan kondiban is vagyok a tél végére, meg a dohányzás..szóval szakad a víz rólam mire megérkezem. Egyelőre sehol senki, úgy tűnik, itt is ketten leszünk, Zoli épp hálókat ellenőriz, negyed óra múlva fut be, lecuccolok, gumicsizma, mackónadrág, étel szögre, különben elhordják a helyi gerinces és gerinctelen lények. Csak az utóbbiakból él a ház mellett vagy két Brehm-kötetnyi.
Chernel István Madárváta - Tömörd
A terület tökéletes, pont olyan, mint az a bizonyos, vonatablakokból csodált, gyerekkori álom. Hatalmas szántóföldek, és erdők találkozása, napnyugat felé a Kőszegi-hegységgel a háttérben. "All along the watchtowers" - indul a fejemben a magaslesek távolbavesző sora láttán. Az őszi búza épphogy előbújt, a látóhatárig húzódó, zöld pázsitot borítva a lábam elé. Ha ez tényleg deklasszálódás, akkor vállalom. Emellé oda tudok állni.
Őszi búza
Naplemente az erdőszélről, a háttérben a Kőszegi-hegységgel
Páholy
Az erdő széle egy bokros sávban fut rá egy vizinövényekkel teljesen beborított"tóra", ami inkább láp, vagy mocsár, nem vagyok otthon a hivatalos megnevezésekben, elképesztően izgalmas hely, guvatokkal, barna rétihéjával, gémekkel, récékkel, vizicsibével, mindezeket meg is tartva fészkelőnek. Ahogy Zoli mondaná, itt együtt van az Univerzum négy alkotóeleme: a víz, a szél, és a bab. Egy pár holló fészkel valahol közel az erdőben, óránként átlibbennek fölöttünk, korrogásuk kedves háttérhangja az egész hetünknek.
A "tó"
Március vége van, ami azt jelenti, hogy masszívan zajlik a vonulás, a téli vendégek egy része még itt van, de már folyamatosan tartanak a költőhelyeik felé, közben érkeznek az itteni fészkelők, az elsők már énekelnek is a kiválasztott revíreken. Jól példázza a szokásokat, hogy csilpcsalp füzikéből szinte csak hímeket, míg az északon költő süvöltőkből tojókat fogunk. Szóval először a hímek vonulnak előkészíteni a terepet, és kijelölni a saját területet. Egyébként a süvöltőről Zoli azt mondja, szerinte költ nálunk, lejjeb húzódtak, Ausztriában biztosan vannak fészkelők.
Süvöltő
Az nagyon hamar kiderül, hogy nagyon kevés faj van, viszont a területet a Jóisten is a vörösbegyeknek teremtette, szinte csak azt fogunk, szorosan mögöttük a dobogón az erdei szürkebegyek, majd a csilpcsalp füzikék álltak. A házban sötét van, így kint megy a munka, hajnaltól estig, ha pedig esik az eső, akkor a tető alá visszük a naplókat, mérleget, vonalzót, fogókat és egyéb kellékekeket, ott folytatjuk. Zoli néha teljesen indokolatlanul üvölteti pár percig a Petőfi rádiót, de egyébként teljesen konfliktusmentesek a napok.
Madárszedés
Gyűrűzésre váró madarak
Ilyen utakon végigsétálni óránként nem önkénteskedés, hanem megtiszteltetés
még akkor is, ha az gumicsizma nélkül lehetetlen
Vörösbegyszedés a tavi hálóból
és egy énekes rigó gyűrűzése
A második naptól csatlakozik hozzánk Lilla, aki végzős biológus, és a barkóscinegék párhűségéből írta a szakdolgozatát. Tizenegy év gyűrűzési adatait dolgozta fel úgy, hogy összejelölte a párokat. A barkóscinegék azon madarak közé tartoznak, amelyek egy életre választanak párt, és együtt is vonulnak. Többnyire Sumonyban is együtt akadtak a hálóba, viszont itt, Tömördön egy sem. Az ornitológiában többek között azt szeretem, hogy ez az egyik olyan tudomány, aminek egyetemi professzorai a katedráról mellcsizmában viszamennek a nádasokba milliárdnyi szúnyog közé, hogy tovább jegyezzék a madarak testének, tollainak adatait, amiket később rendszerezve, diagrammokba rajzolva, értelemmel megtöltve, kivetíthetnek az előadótermekben. Ez teszi őket, és a mondanivalójukat hitelessé. Letölteni mindenki tud.
Gyűrűzőnapló
Zoli az új "tanítványnak" is elmondja előlről a vedlési és kopási, meg az ivarhatározási alapokat, aminek örülök, mert csikorognak a kerekek a tíz év neonfényes hírszerkesztése után. Az egész túra amúgy is hetek óta egyre több dolgot tesz helyre idebent. De hogy ne maradjak média nélkül, szerdán helyi újságírók jönnek, és interjút készítenek Zolival, kis színes a Vas Népébe, meg mosolygós anyag a Szombathelyi tévébe. Az utolsó riporteri kérdésre, hogy Ön mit szeret a legjobban a madarakban, Zoli a szemét lesütve, játszott zavartsággal azt válaszolja, "azt, hogy olyan cukik." Én hangtalanul hempergek, a tévések úgy döntenek van elég vágókép, összepakolnak, ismét hármasban maradunk.
Zoli és a negyedik hatalmi ág
és tényleg cukik.....:) - amúgy sárgafejű királykák
Ha sokáig kint van valaki a természetben, akkor elkerülhetetlen, hogy lát valami számára nagyon váratlant. Nekem ez most az volt, hogy egyik délelőtt madárszedés közben, az erdő szélén elbambulva beleriasztottam két őzet a saját hálónkba. Az egész villámgyorsan, tíz másodperc alatt zajlott le. Tőlem néhány lépésre felrobbant egy bokor, és őzzé alakulva belerohant a mellette levő függönyhálóba. A hálókat majdnem 4 méter magas fémcsövek tartják, erősen odakötözve a földi karókhoz, úgyhogy az első őz az első próbálkozásra még hanyattvágódott a sáros árokban, aztán másodjára átszakította az alsó vezetőszálat, és egy másfél négyzetméteres lengyel szövettel elrohant, a társának pedig így már nyílt útja volt a kidőlőfélben lévő hálón át. "azt...a......" - suttogtam rekedten, és dübörgő pulzussal álltam ott még egy percig a kezemben egy pislogó erdei szürkebeggyel.
Őzbak
Hetek óta nem nézek híreket. Nem brahiból, vagy mert így döntöttem, hanem egyszerűen gondolok valamit a világról, és a hírek világáról is, ezen pedig a napiak érdemben egyelőre nem változtatnak. Nem hiányzik, hogy tudjak a nagy világeseményekről. Furcsa, szabad érzés azután, hogy évekig az volt a munkám, és a hobbim, hogy a lehető leggyorsabban értesüljek mindenről, ami a világon történik, és rendszerbe fűzzem. Így ismeretlen rándulást okozott valahol gyomortájékon a hír, amit valaki a táborba hoz az Alpokban lezuhant német repülőről. Önkéntelenül fogalmazni kezdem magamban a hátteret, meg hogy mit kérdeznék az elemzőktől, meg hogy hogy reagálhatnak a tőzsdék. Furcsa, hogy ez már nincs.
Aztán hamar a háttérbe is kerülnek ezek a gondolatok, estefelé ugyanis már mindannyiunk figyelmét az köti le, hogy zivatarlánc alakul a látóhatáron, márciushoz képest szokatlanul erős villámokkal. Én még Kelenföldön észrevettem, hogy a fotósállványt ugyan elhoztam, de a csatlakozófejet nem, így bár a szívem szakad meg, egyből elengedem, hogy kiálljak a mezőre villámokat fotózni, pedig tökéletesek a körülmények. Aztán az eső is megjön, a frontbetörés pedig szokatlanul sok madarat visz a hálókba estére. A fejlámpák fényében szedjük őket, és visszük a táborba. Sötétben már nem engedjük szabadon őket, elpusztulnának, elvinnék őket a ragadozók éjjel, hisz nem látnak, nem tudnak repülni, a meleg szerszámoskamrában éjszakáznak.
Erdőmélye
Zivatarfelhő Nyugat felől
A viccfelelős
Az esőzés mindent megváltoztat. Békákat eddig is láttunk, de messze nem ennyit. Az első napon rögtön találtam is egy gyönyörű rózsaszín erdei békát, amivel Zoli reggelét próbáltam feldobni úgy, hogy beletettem egy madárzsákba, mintha a hálótól hoznám, és madár lenne. Végülis a saját reggelem feldobtam, ő pedig attól kezdve óvatosan bontotta a zsákokat. Most, az utolsó hálóellenőrzésre már több ezer béka, főleg varangy özönlik keresztül a táboron az erdőből, az árkokról, a földek és bokrok felől a tó irányába, és mindenhova, ahol csak egy kis tócsa összegyűlik. Minden lépést meg kell nézni az egyre bizonytalanabb fejlámpa fényében, néha szó szerint szétgurul az ösvény a lábam előtt. Lilla a tóban talál egy gőtét, éjjeli szállást épít neki, hogy reggel fotózhassuk. Esik az eső. A tábortól 3 - 4 kilométerre a falvak között, a főúton egy autó fékezés nélkül belehajt egy kombájnba a sötétben. Az erdő mélyéről nézzük és hallgatjuk a látóhatár alatt érkező mentőegységeket, és tisztán hallatszik, ahogy a rendőrök hangosbemondókon fordítják vissza a közlekedést a környék útjain. Az órákig tartó mentés narancssárga gömbként vibráló fénye bizarr háttérként kíséri az esténket. "De jó nekünk, hogy mi itt vagyunk." - mondja Zoli halkan. Hajnalra mindent elborítanak a szerelmes békák.
Ezt Zoli szinkronizálta, csak azt írnám alá, de az vállalhatatlan
Tarajos gőte
Békapete-csomó egy pocsolyában
és a többiben is
47-es gumicsizmával igazi pusztítást lehet végezni közöttük, úgyhogy óvatosan
A kukkoló
Szerelem
A kalandok után mindig jó volt elvonulni a fürdőszobába...
A kétnapos eső feltöltötte az ösvényeket, amiken jártunk,és elöntötte az erdészek, tiltott quadozók és agancsgyűjtők által használt erdei földutak keréknyomait. Most már mindenhova kell a gumicsizma. A szél megfordul, és a környék virágzó füzeinek tömény illatával terít be mindent. Szombaton jön a váltás, nem ismerem őket, így ezt már nem várom meg. A sors ismét kegyes, az utolsó szedésnél, aminél még ott vagyok, fogunk egy Máltán gyűrűzött csipcsalp füzikét, és ugyanabban a körben beesik az első idei fitiszfüzike is. Nyakamon a vizsga, így boldog vagyok, hogy végre kézben is megnézhetem a kézevezőik szűkítését. (A füzikéket a terepen nagyon könnyen meg lehet határozni a hangjuk alapján, kézben tartva viszont csak néhány spéci bélyeg szerint.)
Máltán telelt, onnan jött haza fészkelni ez a tavalyi csilpcsalp füzike
Jut dráma az utolsó estére is, amikor a szemünk láttára viszi el a karvaly azt a vörösbegyet, ami egész héten mellettünk ugrándozott, nyilván a Madárvárta környéke volt az általa védett fészkelő revír. Folyamatosan ott volt körülöttünk, és ha egy másik vörösbegyet engedtünk szabadon a gyűrűzés után, azonnal megtámadta azokat. Fotóztuk is, a közelsége miatt kihagyhatatlan volt, így sajátos módon még egy képet is tudok mutatni róla az utolsó előtti napjáról. A természet igazságos.
és még csak meg se gyűrűztük...
A gumicsizmát csak a faluban, a buszmegállóban tudom levenni, akkora a sár lefelé. Szombathelyen húsz perc múlva van is egy csatlakozás Kelenföldre. A vonaton lerogyva, félálomban hallgatom a műszakból hazafelé tartó két vasutas néha pattanásig feszülő vitáját arról, hogy fokhagymatablettával, vagy egy liter borral lehet-e jobban karban tartani a vérnyomást. Amelyik úgy nézett ki, mint a Frenreisz, a borra esküdött. Több ponton bírálta a tablettát, és társát, aki szerinte nem is rendelkezik kellő tapasztalattal a téren, míg ő napi rutinban szerezte a tudást a hosszú évek alatt. A vita végre nyugvópontra jut, amikor egyetértenek abban, hogy a celldömölki forgalmiról a Klárinak nagyon lefogyott a segge. Mielőtt elalszom, a vonatablakon keresztül ölel át az első idei gólya látványa egy szántóföldön. Valahol Boba és Ajka között.
