Cinkeinvázió

Erősen indult a téli madárszezon. Bár egy hét eseményeiből hiba lenne nagy következtetéseket,  jóslatokat levonni, én mégis napok óta találgatok és reménykedek. A tavalyi szokatlanul zimankós tél végül a madáretetők rémálma lett, példátlanul kevés vendég járt a magokra, cinkegolyókra. A madarászok azt mondták, hogy éppen a zord idő miatt vonultak még délebbre az egyébként rendszeresen nálunk áttelelők. Ha nincs is hozzáférésünk a vonulási adatokhoz, egy jó kerti etetővel lemérhetjük a trendeket. Rendszeresen értetlenkedés kíséri azt, amikor néhány napra, hétre megcsappan az etetők forgalma, eltűnnek a madarak. Nos, ilyenkor nem történik semmi rendkívüli, pusztán arról van szó, hogy az októbertől márciusig a Kárpát-medencében mozgó milliós vonuló, kóborló tömeg mozog, cserélődik, odébbáll.

Tévhit, hogy a nálunk fészkelő cinegék a hideg beálltával az odvakat elhagyva átszállnak az etetőre ott bekkelve ki a telet szotyin és szalonnán tengődve. A nálunk telelő cinkék túlnyomó többségben tőlünk több száz, akár ezer kilométerre észak, északkeletre fészkel, aztán az ősz beálltával indul dél felé kisebb nagyobb megszakításokkal. Így nálunk télen jellemzően orosz, lengyel, német területeken költő cinegék vannak. Az őszi madárvonulás nagyságrendekkel lassabb, mint a tavaszi, hiszen nem kell versenyt repülni a fészkelőhelyekért.

Én nem emlékszem arra, hogy - legalábbis itt Szentendrén - ennyire korán ilyen nagy roham indult volna az etetőkön. Még igazán hideg sincs, a kertek, gyümölcsösök tele vannak táplálékkal, nincs erős fagy, sem hótakaró, bár a hernyók nagy része már elérhetetlenül telel a földben. Viszont ha pár héttel visszalépünk, látjuk, hogy egész Európában extrém időjárási viszonyok alakultak ki. Nem túl messze tőlünk, Németország fölött egy erős ciklon alakult ki rendkívül alacsony légnyomású központtal, míg Európa nyugati részén egy anticiklon fújta szét a felhőket. Így alakult ki a múlt héten a példátlan, 60 hPa légnyomás különbség a két pont között. Mi itt Magyarországon a ciklont éreztük, a napokig tartó óriási széllel, zuhanó légnyomással, esőzésekkel. Ugyanezek a viharok a Kárpátokba meghozták az első hótakarót, erősebb fagyokat. Ez lehetett tehát az egyik oka a korán indult cinkeinváziónak. Leegyszerűsítve: a madarakat gyakorlatilag lefújta a szél és a táplálékhiány a Kárpát-medencébe.

És nem csak a cinegék csoportosulnak szokatlanul korán és nagy számban. A városba már most bejöttek a csuszkák, mindennaposak lettek a 8 - 10 példányos meggyvágó csapatok.

Meggyvágó

Már október közepén itt voltak a fenyőrigók, pár napja pedig meglepődve láttam három nádi sármányt a diófánk tetején. Egyébként fenyvescinege is sok van, együtt bandáznak az etetőn a széncinegékkel.

Fenyvescinege

Kékcinke és fenyvescinege

Tehát az okokról csak tippelni tudok, de az biztos, hogy nagyon sok és sokféle madárral indult téli a szezon. Szóval aki még nem tette ki az etetőt, itatót az tegye meg gyorsan! Aztán már csak egy kérdés marad: jönnek-e végre idén a csonttollúak..?! Ez a tajgaövezetben fészkelő csodálatos, papagájszerű madár, nagyjából öt évente inváziószerűen özönli el a magyar nagyvárosokat. 1988-ban, amikor madarászni kezdtem éppen inváziós év volt. Örök szerelem maradt.