Temetők madarai I.

"A Haláltól való félelmet csak akkor tudod leküzdeni, ha szereted az Életet."

Átjáró

Nincs kedvem a témával viccelni, sem bárki gyászát, vagy hitét megbántani, ugyanakkor magyarázkodni sem szeretnék azért, mert járok a temetőkbe madarászni. Úgy gondolom, nincs ebben semmi kivetnivaló, az ember nyilván nem pattintja fel a lessátrat a Kerepesiben, nem csörtet keresztül gyászolókon, és kifejezetten paraszt dolog Páger Antal sírjánál szelfizni. Ugyanakkor nem hiszem, hogy bárkit zavar, ha akár órákig csendben ülünk egy padon. A temetőkben ugyanis egy jól megválasztott, csendesebb helyen olyan nagy a madármozgás, hogy nem is nagyon kell odábbállnunk. Kivéve persze ha "úgy alakul.." Szóval érdemes inkább egy hétköznap délelőtt menni. A terepruha teljesen felesleges, ha nem mocorgunk, sok szép dolgot látunk.

Gyakori az őszapó

Amúgy is eljött az ücsörgős időszak, már ha szeretjük a madarázásnak azt a részét, amikor a tavaszi fészekrakáskor  hallgatjuk a hímek énekét, és adott esetben megszámoljuk, hogy egy bizonyos területen miből mennyi szól. Én például szeretem ezt. Ebből ugyanakkor ilyen korán, április elején még nem kell messzemenő következtetéseket levonni a későbbi fészkelők számáról, sok még az átvonuló, a rügyek nemrég pattantak ki, sok a félkész fészek, kevés madár rakott tojásokat.

Különben is a sírkertek csodálatosak. Engem a viszonylag fiatalon megözvegyült nagymamám tett temetőjáróvá. Gyakorlatilag a Farkasréti temető hátsó bejáratánál lakott, így napi program volt a nagyapám sírjának gondozása, akár nála voltunk, akár nem. Később többször is laktam azon a környéken, szerettem kijárni. Nem azért, mert bármit jelentenének a jelképek, vagy az ott porladó elődök fölötti kövek. Sokkal inkább, mert hatalmas üde oxigénsátrai ezek az óriási parkok a fővárosnak. Csend van, és lehet csak úgy békésen üldögélni. Csak létezni. Zavartalan, parkok a temetők, rengeteg cserjével, és fával, és ami külön fontos, hogy olyan bogyós, tájidegen bokrokkal, és örökzöldekkel, amilyenek ekkora területen, ennyire érintetlenül nem igazán vannak máshol. A budapesti temetők a gátlástalan emberi térhódításban egyre keményebb harcot vívó, ligeti, parki, erdei madaraknak igazi oázisai, etetői, és elrejtői.

A csilpcsalp füzike éneke a tavaszi parkok alaphangja

És persze nem csak a madaraknak. A lombok közül áradó madáréneknek alulról a száraz avarban zörgő egerek, és gyíkok terítenek, utóbbiak közül még elmaradt a kedvencem, a zöld gyík, viszont a fürge gyíkok bemutatták hogyan kell tutira menni. A melegedő sírköveken pásztorórázgattak. 

Drámai belépő

Izléses színpadkép

olcsó poén lenne a farokkal meg a gyíkkal

szóval így csajozik a gyík

a vége meg úgyis mindig ugyanaz

Az avarzörgés mellett egyre erősebb a dongás, legyek, méhek, poszméhek, dongók, és egyéb furcsa teremtmények zúgnak a nemrég leterített virágszőnyegen. Azt szeretném tanácsolni, hogy azért ha hozzájuk lehasalunk, mert nézni vagy fotózni szeretnénk őket, előtte inkább nézzünk körbe, ne zavarjuk mások gyászát még csendes fetrengéssel se.. Az én tanúm most csak egy örvös galamb volt, ami a fészke mellett ült.

Orvös galamb

Gólyahír

még több gólyahír

a nevét nem tudom, de ő is ott volt

és a köpcös bundás is

A borostyán bogyóját imádják a madarak, de az emberre mérgező

Borostyánnal benőtt régi sírhant 

A nagy fővárosi temetők közül egyedül a Farkasréti több, mint 40 hektár díszpark, buja növényzettel, öreg odvas fákkal, így nem véletlen, ha nagy a népsűrűség így tavasszal. Azon a nagyjából két hektáros területen, amire tudtam figyelni, három csiplpcsalpfüzike, ugyanannyi fekete rigó, és két erdei pinty szólt. A széncinke tavaszi éneke, és a nagyszámú csuszka éles kiáltozása szintén alapzaj. Kisebb ritkaságként feltűnik egy léprigó, érdekes lenne, ha itt fészkelne.

Léprigó - a hasonló és gyakori énekes rigó kisebb, a pettyei pedig nem kerekek, hanem inkább szív alakúak

Seregély - most már inkább párban, mint ezresével

Zöld küllő, főleg a földet túrja fel, kedvence a hangyaboly 

Szajkó figyel az ágak közül

A csilpcsalp füzike a fákon énekel, de a földön, illetve a közelében költ

A leckét ezen a péntek délután is megkapom, amikor a fényképezőgép elrakása után, nem messze a kijárattól némán, és húsz lépésről végignézem, ahogy egy karvaly elkap egy erdei pintyet, és mellettem pár méterrel komótosan elvitorlázik vele. A Nap pont neki szemben sütött, a gép a hátizsákban, most itt állok olyan ostobán, ahogy Tömördön, amikor az őzek elvitték a hálót.

Szóval én csak biztatni tudok minden városi madarászt, hogy menjenek ki a temetőkbe, a parkokba, pár hét múlva jön az igazi robbanás, kezdődik a költés a bokrok, rejtekek, lombok között, és úgy tűnik, a földön is maradnak még izgalmas szereplők.

Árnyékleső

(Várom a hozzászólásaitokat,ötleteiteket, és a tapasztalatokat itt, vagy a Facebook oldalon!)